Van egy pont, amit már nem lehet überelni. Ahonnét már csak lefelé vezet szánalmas életünk kacsakaringós útja. Dino Dropic elérte ezt a pontot, megkoronázta önmaga létét.

(Achtung: a fenti link piroskarikás kategória)

Úgy tűnik, hogy  a Debreceni Gladiátorok illetve megbízott szórólap szórójuk nem igazán járatos a marketing posványos útvesztőein. Nem mintha én az lennék. (az e tárgyból szerzett érdemjegyem éppen 1 egésszel nagyobb, mint a kurzus újralátogatására jogosító osztályzat). De azért mégis csak lenne egy halovány, gúnyos kacajba forduló megjegyzésem a magyarosch amerikai futbólisták célközönség-választására vonatkozólag.

 Az még úgy ahogy elmegy, hogy egyetemen szórólapozunk, mert ugyebár amerikában is úgy vagyon - legalábbis aztat mutassák a filmek, hogy a nagytudású sportpalánták mind egyetemen csiszolódnak pétön maningé, meg májkül dzsordenné. Oszt hátha a magyar bölcsészek, infosok, meg hasonló elemek közé bekutyulódott valami izomember is... Mi menő lenne már?! Egyetemről draftolt spíler, ponty mint az NFL-ben.

De, ha a Főkönyvtárban - ahová egytől egyig amerkikai foci kompatibilis testfelépítésű emberkék járnak, mindt mondjuk szerény személyem is (Muhaha) - szóval ha az itt elhelyezett szórólappal - amin halálra röhögtem magam - akár egyetlen egy új Gladiátort is fognának a tojásrugadallók, akkor piros-fehérre festem magam, és beállok sorompónak a Campus bejárata elé.

P.S: Ha legközelebb írok a könyvtárról, akkor az itteni látványosságokról számolok majd be. Elöljáróban: magas sarkon járnak, és mindenfelé gömbölyödnek...

Kémeink jelentése szeint ismét kiújult a görényveszély, így a """kultúrblogom""" tisztántartása érdekében bevezetem az előzetes moderációt.

A kommentelő tömegektől (Muhaha) megértés kérettetik! :))

Jah és Bujjék!

Jelen pillanatban se köpni, se nyelni nem tudok. Okkal...

Épp a teszkós csipszemet bontogattam, mikor rápillantottam a hyper-sebességgel betöltődő blog statra - megnéztem, mert túl gyanús volt, hogy feszt kettőt mutatt a jelenléti ív. Erre mit látok!? 1644 látogató dec. 24-én, 323 Karácsony első napján és 117 másnapján. Még tegnap is volt 26 "érdeklődő", bár kötve hiszem, hogy a magam exhibicionizmusát kielégítő bologom ennyire érdekes lenne.

Először azt hittem,  hogy valamelyik Tóbiás kitett a zindex blog roll-ra, de -  mint kiderült - ennyire még ők sem adják le a színvonalat. Hál' a Magaságosnak!

Viszont épp most látom - a hivatkozásokból - hogy a Googel vezette hozzám a jónépet, pontosabb a Google képkeresője.  Ez nagyon komoly: A "karácsony" címszó alatt ott vagyok, rögtön az első oldalon, a sok kis idilli hangulatot árasztó képecske között  Úgy tűnik a napokban nem csak én kutattam a  karácsony lényege után (Muhaha), és nem csak én jártam sikerrel. :)

Mondjuk a szép íves formák már csak ilyenek, irgalmatlanul vonzák, és jó időre fókuszálják a tekintetet. Lenne is egy tippem az idelátogatók nem szerinti megoszlására, bár még véletlenül sem szeretnék sztereotipizálni, az csunya dolog :))

Viszont még most leszögeznék egy dolgot, míg rám nem száll a zegyház. Ez a véletlen műve, mármint, hogy ott vagyok a képpel, ahol. S ezúton is szeretnék elhatárolódni a véletlentől, magamtól meg a Google-től.

Továbbá: Aki meg Szenteste napján erre a képre kattintott, és nem Máriára, az szégyelje magát! :)) Tőlük is elhatárolódok. (Ugyanis én dec. 23-én kattintom rá :)

Nagyon nem füllik a  fogam a tanuláshoz, már megint, jobban mondva, még mindig. Így most "megmemoározom" (Kazinczy-díjas szó, ugye?) ide dolgaimat.

Az az igazság, hogy kibaszott lusta vagyok egy ideje, úgy kb. egy éve, ami párosul egy egészséges netfüggőséggel. Én már azt sem értettem, hogy miért nem basztak ki a németek a nyári gyakorlatom alatt, mert hogy nem voltam egy élmunkás praktikant az hótziher. (Akármit is hazdutak a könnyes búcsúnál) Ja igen, Dojcsland! A hátam közepére azt a kint töltött pár hónapot, de úgy mindenestül. A zombi feelingtől kezdve az öltönyökön át egészen a konzervételekig(...) Mondjuk most feszenghetek itt a külföldi gyakorlattal az önéletrajzomban, de hogy mégegyszer nem csinálnám végig az olyan biztos, mint hogy ku*vára nem tudok gépelni. (Cse@*/ meg!)  Még most is a verejték tör ki rajtam, ha csak arra gondolok, hogy rögtön érkezéskor elhányták a csomagjaimat vagy, hogy hazafelé én barom majdnem lekéstem a gépet. Szóval megvolt az idei kalandtúrám, de bőven elég is volt, úgy cirka 120 évre!

A másik dolog, ami idén említést érdemel mint "performance", az a Bőrgatyánk, amiben lassan-lassan már meg is izzadok. A nyáron megvizionált fansite-ot pár hónapa alatt dobtuk össze, amit a nyitást követően rögtön  meg is hackelt pár tini Jumurdzsák. (Hogy Bornemissza tüzes kereke  durrantsa őket seggbe! :@) Azóta viszont sikerült rebootolni a dolgot, és megy mint a karikacsapás. A határokat nem ismerő kreativitásomnak (Muhaha) és egy kis gerilla-marketingnek köszönhetően markáns spílerei lettünk a hazai bayern münchenes szférának. Echte konkurencia hiányában mondjuk nem is volt nehéz, azt kell mondanom... On guard! :) Mindenesetre büszke vagyok rá, nem kicsit.

UFF!