Az elmúlt heteket lényegébena  fotelben, az ámítógép előtt öltöttem, hogy bitbe véssem a Nobel-díj sanszos diplomamunkám. Nem véletlen hát, hogy eközben még azt sem vettem észre, hogy a maga a híres finn banda, a Nightwish lelátogat Cívisföldére... Azóta korrigáltam  a hibát, a jegy má othon lapul, és vároma  holnapi "sót".

Azonban, hogy őszinte legyek, elsősorbana  műfaj (moder, szimfónikus rock) vonz, mint sem maga az együttes. Ha meg kellen neveznem azt a valamit, amiért azt a bizonyos bal testrészemet is odaadnám, akkor biztosan nem a Nightwsig-koncert lenne, hanem egy találka a 21 éves Amy Lee-vel. De hát embert tervez, Isten végez, a sors pedig szolgáltat. Így előbbi híján marad az "éjjelikívánság", ha már helybe jönnek, miért is hagynám ki.

A  finn rockopera-gárda egyébként már messze nem a régi pompájában utazgatja a glóbuszt. Tudniillik Tarja Turunen, az eredeti frontasszony pár éve dobbantott, s azóta  Anette Olzon rakja a Nemo-t, meg az Eva-t. Kár érte, mert igazán meghallgattam volna élőben az egyik legnagyobb rockchiken-t.  Viszont az új lemezen nagyon remek dalok vannak, köztük a 15 pereces lényegében 4 dalból összeszerkesztett pazar rock-szimfónia, a "The Poet and Pendulum" vagy éppen a "The Islander".

Szóval kíváncsian várom a holnapis műsort. Bár az előzenekarok elvileg pehelysúlyúak lesznek, azért csak érdemes lesz elmenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.